Páros lábbal, nagypénteken szállt bele az egyházakba a Tisza brüsszeli kabinetfőnöke

Hajdú Márton szerint az egyházak jelenleg politikai szolgálatot látnak el.

Azt gondolom, hogy nem fog bennünket nemzetietlenséggel vádolni az, aki ismeri az egyház élettel kapcsolatos tanítását, ahogy egyesek tették a hozzászólók közül. Interjú.
Adódik a kérdés, miért nem támogatja az egyház a lombikprogramot?
Azt gondolom, hogy nem fog bennünket nemzetietlenséggel vádolni az, aki ismeri az egyház élettel kapcsolatos tanítását, ahogy egyesek tették a hozzászólók közül. Mondván, miért nem örülünk annak, hogy a lombikprogram jóvoltából lélekszámban tovább gazdagodhat a nemzet, és utat adhatunk új emberi életeknek. Meg kell említenem, hogy a nagycsaládosok döntő többsége az egyház iránt elkötelezett, ez önmagában is bizonyítja, hogy az egyház életpárti. Az egyház védi az emberi életet a természetes fogantatástól az élet természetes befejezéséig. A lombikprogramnál pedig – a számtalan erkölcsi kérdés mellett – felvetődik a probléma, hogy mi lesz a megtermékenyített, de be nem ültetett petesejtek sorsa. Őket bizony vagy lefagyasztják, vagy megsemmisítik, vagy az orvosi kutatás tárgyává válnak, illetve a kozmetikai ipar használja fel. Pedig ne felejtsük el, hogy a jog szerint is az emberi élet a fogantatás pillanatától jogképes alany. Emiatt sem lehetne büntetlenül megsemmisíteni őket.
Ha felvetődik a meddőség kérdése, az egyház mit tud elfogadni az élet továbbadására?
A lombikbébiprogrammal szemben az egyház olyan megoldást javasol, ami például Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már szélesebb körben elterjedt, hazánkban még kevésbé ismert. Ez a NaProTechnológia, ami egy természetes fogantatást elősegítő, egyházilag elfogadott módszer, és valóban gyógyítja a sterilitást a lombikprogrammal ellentétben. Számos meddőnek tartott házaspárt ajándékozott meg a gyermekáldás örömével természetes fogantatás útján, minden technikai közbelépés nélkül. Eredményessége messze felülmúlja a lombikprogramét.
(...)
Egy másik vélekedő arra biztatta püspök urat, hogy hasonló nyilvánosság előtt, mint a Szent István-ünnep, nyilvánítsa ki, hogy nem akarta megbántani az életadásra törekvő párokat, kész meghallgatni fájdalmukat, és kész érző szívvel mellettük állni megpróbáltatásaik közepette.
Ezt a fajta megnyilatkozást egyfajta túlbuzgóságnak tartom, ráadásul tele rosszindulattal, mert olyan dolgot magyaráz a szentbeszéd tartalmába, amiről nem volt szó. Ha valaki figyelmesen és nem rosszindulattal figyelte, és újra elolvassa a prédikációt, akkor láthatja, hogy azzal senkit sem szerettem volna megbántani. Pusztán arra utaltam, hogy létezik egy olyan törvénykezés, amely a keresztény értékrenddel nem összeegyeztethető. Azt pedig feltételezem, senkinek sem kell igazolni, hogy egy cselekedet nem attól válik erkölcsössé vagy sem, hogy kevesen vagy sokan teszik. A korrupció, az emberölés akkor is erkölcstelen, ha kevesen követik el. További fontos szempont, hogy az egyház sohasem az embert, hanem a cselekedetet ítéli meg. Ahogy Szent Ágoston fogalmazott: a bűnt utálnunk, a bűnöst viszont szeretnünk kell.”